|
Szükséges-e a kutyák pároztatása?
Nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést! A szóbeszéddel ellentétben, hogy életében legalább csak egyszer, véleményem szerint ennek semmi értelme.
Írásom elolvasása után e tévhitrõl biztos mást is meg tudok gyõzni.
Azon leszek, hogy mind a két lehetséges változatott tényszerûen feltárjam.
Ha, csak pár kutyával jut kevesebb a menhelyekre, akkor már megérte evvel a témával foglalkozni.
Mikor történjen a kutyák párzása?
Ha a kan nem hajlandó fedezni annak több oka (betegség, fáradtság, öregség, hátulsó végtagok rendellenességei, nem alkalmas idõpont, szakszerûtlen tartás és táplálás, herebetegségek, stb.) lehet. Elõfordul, hogy a kan nem "ugrik" az ivarzó szukára, ilyenkor nem a kanban kell mindenáron keresnünk a hibát, a szuka is oka lehet ennek.
Amennyiben nem hajlandó párzani, félrehúzódik, vagy védekezõ állásba helyezkedik, elmarja magától a közeledõ kant, ennek az alábbi okai lehetnek:
A kutyánál is létezik a "szerelem elsõ látásra", valamint "ellenszenv". Idõnként a szuka elmarja a neki szánt kant, egy másik odakeveredett egyeddel minden további nélkül párzik. Mivel az eb elsõsorban szaglására támaszkodik, bizonyosra vehetõ, hogy a partner "szagának" is szerepe lehet a barátságos vagy barátságtalan megnyilvánulásoknál. Ad abszurdum elképzelhetõ, hogy némelyik szuka nem szenvedheti az éppen neki szánt kan szagát.
A nem párzókész szukák másik csoportjába azok az egyedek tartoznak, melyek rendkívül szigorú nevelésben részesülnek. Náluk az alárendeltség legyõzi a nemi ösztönt. Ilyen esetben célszerû, ha a gazda nyugtatja és szorosan tartja a szukát a párzás alatt.
A helytelenül szocializált kan sokáig - néha egész életére - ügyetlen, félszeg marad, már ami a párzást illeti. Fedezéskor nem a "megfelelõ helyzetben" kísérletezik, hanem oldalról, vagy szembõl.
A legkülönbözõbb tényezõk okozhatják a párzás képtelenségét, illetõleg az attól való idegenkedést: A kannal veleszületett rendellenesség, például fejletlen herék (kevés hormontermeléshez, illetõleg lanyha nemi érdeklõdéshez vezethet); bizonyos agyi károsodások is okozhatnak csökkent nemi érdeklõdést.
A kan akármikor kész párzásra, miután az ondósejtek egész éven át folyamatosan képzõdnek és érlelõdnek a heréiben. A féloldali rejtettheréjû kan nemzõképes ugyan, tenyésztésre azonban ne vegyük igénybe, mert az abnormitás öröklõdik. A hasüregben elakadt here - a kutya elõrehaladottabb korában - daganatszerûen elfajulhat, ennek következtében mûtéti beavatkozás válhat szükségessé.
Sokan úgy gondolják, ha a kanjuk sohasem fedez, akkor beteg lesz, mivel az ondópangás idegrendszeri bántalmakat okozhat. Ez közel sem igaz! Nincs olyan betegség, mely a párzás elmaradásából származik! Az sem helyes, ha más fajtájú - netán keverék - szukával fedeztetjük a kant, azzal érvelve, hogy "örömet szerezzünk" neki. Arról már nem is beszélve, hogy az ilyen jellegû pároztatások kiiktatásával nem növeljük a keverék ebek számát.
A fiatal kan nemi ösztönei más kutyára (kanra és szukára egyaránt) vagy tárgyakra (kispárna, futball labda, stb.) való felugrálásában, az ember lábának a mellsõ végtagjaikkal való átkulcsolásban, és az ezzel kapcsolatos dörzsölõ mozgás végzésében nyilvánulhat meg. Hosszabb sétákkal elvonhatjuk a kutya figyelmét errõl a tevékenységrõl.
Gyakran a rangsorban az alacsonyabb fokon való elhelyezkedés késlelteti, sõt meg is akadályozhatja a nemi érést, és a szexualitás teljes gátlásához vezethet. A rangban magasabban álló szuka nem mindig hajlandó párzani a nálánál alacsonyabban elhelyezkedõ kannal. Amikor az ilyen kan túlságosan magabiztos szukával együtt nõ fel, s szinte semmi kapcsolatra nincs lehetõsége társaival, még 2 éves korában is éretlenül viselkedik, sõt vizelésnél leguggol, s ha összekerül egy ivarzó szukával, egyszerûen nem tudja, mit kell tenni. A rangban magasabban álló szuka próbálkozik, ráugrik a kanra, s mindent megtesz, hogy a másik teljesítse a "feladatát".
A táplálkozás kihat a párzási kedvre, a spermamennyiségre, valamint az ondósejtek életképességére. A túlságosan szûk és a kiadós táplálás egyaránt csökkenti a kan párzási kedvét. A szükséges vitaminok, és ásványi anyagok hiánya is gátolhatja a herék egészséges mûködését. Különösen az A-vitamin hiánya okozhat gondot, mivel az ondóban megjelenhetnek a torz spermiumok.
Gyakorlati tapasztalat, hogy a kant 20-24 hónapos koráig, a szukát 18 hónapos korának betöltése elõtt ne fedeztetessük. A szuka elsõ ivarzása 7-9 hónapos korban történik, hat hónappal késõbbi második ivarzás idején 14-16 hónapos korában még túl fiatal, viszont a harmadik tüzeléskor 20-22 hónapos korában már idõsebb, mint az ajánlatos 18 hónapos fedeztetési kor.
Mikor alkalmas a szuka a párzásra?
Az optimális fedeztetési nap legtökéletesebb, de igen drága módja a hormon profil készítése, ami a tüzelés alatt rendszeres vérvételt és a vér hormon szintjének mérését jelenti. A másik pontos módja, ami szintén állatorvos közremûködését igényli, a hüvelytükrözés és a hüvelykenet mikroszkópos vizsgálata. Az állatorvos segítségét általában a nem típusos tüzelések alkalmával kell kérni. A típusos tüzelés jól látható külsõ tüneteket mutat: a péra jelentõsen megduzzad és kisebb-nagyobb mennyiségû vér ürül. Általában arról lehet a legkönnyebben észrevenni, hogy a szuka gyakran nyalogatja magát. Az elsõ vérzés észlelésétõl számítva kb. a 9-14 nap közé tehetõ az optimális foganási idõ, ekkorra már csökken a péra duzzanata, az élénk vérzés helyett is inkább egy hígabb, (húslé) szerû váladék távozik és megjelenik a (tûrési reflex), ami az jelenti, hogy a szuka már elfogadja a kan közeledését. A tüzelés kezdeti szakaszában amennyiben a péra környékét megérintjük, a szuka védekezni fog, maga alá csapja a farkát, leül, esetleg odakap.
Amikor megjelenik a (tûrési reflex), ugyanerre az érintésre a szuka szinte felkínálja magát: félre csapja a farkát, megemeli a farát, azaz elfogadja a kan közeledését. Ez a legbiztosabb jele a sikeres fedeztetésnek. Érdemes egy tüzelési naplót vezetni, amiben feltüntetjük minden egyes tüzelés adatait, mikor tapasztaltuk az elsõ vérzést, mikor jelent meg és mikor szûnt meg a tûrési reflex. Ez sokat segíthet az optimális fedeztetési napok kiszámításához.
Kell-e, illetve milyen injekció kell a pároztatás elõtt, alatt szukák, kanok esetében, milyen vizsgálatok szükségesek?
Pároztatni csak teljesen egészséges, a szükséges védõoltásokkal rendelkezõ, külsõ-belsõ parazita mentes kutyákat szabad és érdemes. A védõoltásokat már tüzelés elõtt adassuk be, valamint a féreghajtást és a külsõ parazitamentesítést is ekkor célszerû megejteni. A tüzelõ szukát érdemes megvizsgáltatni állatorvossal, mert egy esetleges, a gazdi számára rejtve maradó, hüvely, vagy alsóhúgyúti fertõzés, a megnyílt nyakcsatorna miatt komoly méhgyulladáshoz vezethet. A rendszeresen fedezõ kanokat is érdemes idõszakonként (pl. félévente) megvizsgáltatni. Mindkét esetben, ha gyanús a hüvely, vagy a fityma váladék, kérjünk baktériumtenyésztést, ezzel komoly, gyakran teljes meddõséghez vezetõ problémákat tudunk megelõzni.
Vemhesség ideje, kiszámítása, szülés.
A vemhesség idõtartama általában 63 nap az elsõ fedeztetéstõl számítva, de 59-67 napig is terjedhet. Általában a nagyobb számú almok hamarabb, míg a kisszámúak késõbb születnek. Ellés elõtt 1-2 nappal az addig felhúzott has megereszkedik (körte alak), sok esetben már az utolsó héten sûrû átlátszó nyálka folyik a pérából (a megnyíló nyakcsatornára utal), csökken az étvágy, sõt az utolsó napon már nem is eszik a szuka. Viselkedése izgatottá válik, liheg, keresi a helyét, ez az ellés bevezetõ szakasza, ami akár 1-2 napig is eltarthat, fõleg elõször ellõ szukánál. Természetesen ezeknek a jeleknek nem feltétlenül kell egyszerre jelen lenniük minden ellõ szukánál, sõt el is maradhatnak. Ami viszont a közelgõ ellés biztos jele, a testhõmérséklet kb. 1 C fokkal lecsökken, ezért a legjobb elõjelzés az ellés körüli szuka rendszeres hõmérõzése, amikor a végbélben mért hõmérséklet 38,5 C-ról 37,5 –re megy le az ellés rövidesen be fog következni. Az ellés az esetek 90%-ban külsõ segítség nélkül is normálisan lezajlik, a szuka ösztönösen tudja, hogy mit kell tennie. Ennek ellenére célszerû végig figyelemmel kísérni, mert ha probléma van, fontos, hogy idõben be tudjunk avatkozni. A kölykök általában 5 perc és fél órás idõközökkel születnek, általában burokban jönnek világra, de gyakran még a hüvelyen belül kiszakadhat a burok, ilyenkor történhet elakadás és fontossá válhat a gazdi jelenléte, hogy gyors beavatkozással megmentse a kiskutya életét. Segítségnyújtás elõtt tájékozódjunk, hogy fejjel, vagy farral elõre helyezkedik el a magzat a szülõútban. Fontos, hogy a magzat 3 testrészét fogjuk meg, orrfekvés esetén a fej és a két elülsõláb, farfekvésnél a farok és a két hátulsóláb legyen a kezünkben. Amikor nyom a szuka akkor húzzuk a magzatot közepes erõvel (nagy erõvel sérülést okozunk, enyhe erõvel meg nem segítünk eleget) a gerinc vonalához képest 45 fokos szögben. Az a jó, ha maximum 3 nyomásra ki tudjuk húzni a magzatot. A magzat légútjait tegyük szabaddá (orrát-száját töröljük ki), töröljük szárazra, a köldök csonkot kb. 5 cm re a magzat hasfalától csípjük el körömmel, nem szükséges elkötni, fertõtleníteni, a szuka úgy is nyalogatni fogja. Az életképes kölyök nyöszörög és keresi az emlõt, ha nem mutatja ezeket a jeleket, még kb. 1-2 percig próbálkozhatunk az (újjáélesztéssel): mutató és hüvelykujjainkkal 3 másodpercenként nyomjuk össze a mellkast, farkánál fogva óvatosan lengessük meg vagy eresszünk hideg vizet a tarkójára, ha ezekre sem mutat életjelet, valószínû túl sokat volt a szülõútban és megfulladt. Az ellés befejeztével érdemes megvizsgáltatni állatorvossal a szukát, hogy nem maradt-e benne magzat, burok vagy lepény, rendben van-e a tejtermelés. Vitatéma, hogy engedjük-e hogy a szuka elfogyassza a magzati tartozékokat (burok, lepény) a véleményünk az, hogy igen (a farkasoknál is ez történik), maximum hígabb, szurokszerû bélsarat ürít a szuka az elsõ két napban egyéb káros hatása nincs, ugyanakkor a placenták hormon tartalma segíti az ellés normális lezajlását.
Természetes szülés, császárszülés, elõnye hátránya orvosi, ill. biológiai szempontból.
Minden sebészeti beavatkozás hegszövet képzõdésével jár, így a császármetszés is. A hegszövet az adott szerv további mûködését jelentõsen befolyásolhatja így a méh esetében is a további foganó képességet csökkentheti. Ezért véleményem szerint csak indokolt esetben kell a szukát császározni, amikor a természetes ellés lehetõsége kizárt.
Általános orvosi vélemény szerint egy szuka életében hány vemhesség az elfogadott, lehet-e ezt kategorizálni?
A szuka egészségi állapotától függ. A maximum két naptári évben három ellés , azaz minden negyedik tüzelést ki kell hagyni. Ezt a sémát csak nagyon jó egészségi állapotban lévõ szukánál kiváló étrend és étrend kiegészítés mellett (csont és porcvédõ táplálék kiegészítõk Seatone , csontpor) érdemes követni. Inkább ajánlott az évente egyszeri elletés. Hat éves kor fölött már nem érdemes befedeztetni a szukát, túl nagy az egészségügyi kockázat. Tehát a válasz 4-12.
A kan kutya esetében káros-e a heti, havi többszöri pároztatás, mi az ideális kor, milyen hátránya van annak, ha egy kan kutyával abszolút nem pároztatunk?
A fiatal kan kutya egészségére nézve nem káros a gyakori fedeztetés, csak arra kell vigyázni, hogy két fedezés között elegendõ idõ (kb. 48 óra) legyen a sperma sejtek újratermelõdésére, ellenkezõ esetben csökken az alomszám, vagy sikertelen lesz a fedezés. Idõsebb (5-6 év fölött) kanoknál már egyedi elbírálás alapján, az állatorvos véleményét kikérve fedeztessünk, az esetleges szív és ízületi panaszok figyelembe vételével. Semmilyen egészségi károsodás nem éri a kan kutyát, akkor sem ha egész életében egyszer sem fedez, sõt ha egyszer is (belekóstol a fedezés ízébe) utána sokkal nehezebb lesz kordában tartani, ha tüzelõ szukát érez (megszökik, verekszik stb.)
Szuka esetében, ha soha nem szül, káros-e az egészségére?
A rendszeresen ellõ szukákhoz képest valamelyest megnõ a gennyes méhgyulladás veszélye a soha nem ellett szukák esetében, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyik megbetegszik. Ezen az egyszeri ellés nem változtat, tévhit az, hogy legalább egyszer elletni kell a szukát, (mert ha nem megbolondul, vagy gennyes méhgyulladást kap.)
A tenyésztésre nem szánt szukát ideális még az elsõ tüzelés elõtt ivartalanítani, így csökkentjük a mûtét következtében esetlegesen kialakuló vizelettartási zavar és elhízás veszélyét, ugyanakkor minimalizáljuk az esetlegesen kialakuló gennyes méhgyulladás és emlõdaganat kockázatát.
Kasza József
|
