A világban sok kutya él, számos országban vannak nemzeti fajták. Oroszország mindig is híres volt új ló- és kutyafajták kitenyésztésérõl. A fajták többségét keresztezés útján alakították ki, melynek minden esetben az volt a célja, hogy az új fajta minõségben múlja felül az eredetieket, egyesítse azok sajátosságait, és számos olyan jellemvonással rendelkezzen, amilyennel külön-külön egyik sem bír. E témában sok történet ismert és bizonyított, de természetesen van olyan is, melyrõl nincs semmiféle írásos dokumentum, így csupán feltételezésekre szorítkozhatunk. Amíg a fiatalabb kutyafajtákról többnyire mindent tudunk, a régebbiek még õrzik titkukat. Valamikor a fajta-elõállító keresztezéseket kizárólag a nyugati országokban (Anglia, Németország, Franciaország, Amerika, stb.) végeztek. Így alakult ki:

Így alakult ki:
- A bullmasztiff (angol bulldog + angol masztiff),
- a bullterrier (angol bulldog + terrier),
- a német boxer (angol bulldog + brabanti bikaölõ),
- a bedlington terrier (uszkár + dandie dinmont terrier + vidravadászkutya + whippet), stb.

Nem túl régen az orosz kinológusok is sikeresen próbálkoztak új fajták kitenyésztésével, melynek eredménye:
- A moszkvai õrkutya (szentbernáthegyi kutya + kaukázusi juhászkutya + orosz foltos kopó),
- a fekete terrier (óriás schnauzer + rottweiler + airedale terrier),
- a délorosz juhászkutya (asturiai juhászkutya + tatár juhászkutya + krimi agár), stb.

Egy fajta kitenyésztése bonyolult feladat, mely megkívánja az alkalmazott eredeti fajták mélyreható ismeretét, az összeválogatás gondosságát, a kiképzéssel kapcsolatos ismeretanyagot, valamint a "keverékek" felneveléséhez és kiképzéséhez szükséges feltételek meglétét. Az egész folyamat felépítése minden egyes esetben más és más, mely függ a felállított céltól, az induló kutyák meglététõl, a kívánt iránytól, az anyagi biztosítékoktól, stb..

Ismeretes, hogy a rideg tartási körülményeket nehezen elviselõ nemesített fajták gyenge minõségû keverékeket adnak. Minél egynemûbbek a keresztezésre kiválasztott fajták, és minél jobban egészítik ki egymást, annál könnyebben, gyorsabban érhetõ el az egyforma típus. Az eredeti fajtáknak - ahogyan a szakemberek mondják - "menniük kell egymáshoz". Nem kizárólag a küllem a fontos, mert a közeli nemzedékekben ez könnyen kijavítható, hanem elsõsorban a viselkedés. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a kanok kiválasztására.

Egy-egy fajta számára kívánatos típussal rendelkezõ egyedek a fajtatiszta tenyésztésre igen gyakran értékesek, de keresztezésre kevésbé alkalmasak, mert nem a jelentéktelen tipikus ismérvek a fontosak, hanem az általános konstitucionális erõsség, és azok a sajátosságok, melyek jól társulnak a más fajtákkal. A kapott "keverékek" egymás közötti pároztatása képezi a munka befejezõ részét. E célra néhány olyan nem rokonvonalat kell kialakítani, amikor is elkerülhetik a kényszerû rokontenyésztést.

A XX. század 40-es éveiben kezdõdött a moszkvai õrkutya kialakítása a hajdani szovjet hadsereg Moszkva melletti szolgálati kutyatenyésztõ és kiképzõ telepén Vesnyákiban, N.A. Iljin biológus-professzor, valamint G.N. Medvegyev vezérõrnagy vezetése alatt, Bortnyikov Nyikoláj Ivánovics, a fajtatenyészet parancsnoka megkezdte a fajták közötti keresztezéseket és a tenyészállatok kiválogatását. Az alapvetõ cél egy új fajta létrehozása, ami az akkori szolgálati kutyákat felülmúló tulajdonságokkal kellett, hogy rendelkezzen, és az õrzõ munkában maradéktalanul helytálljon. Tudatos tenyésztõi munka eredményeként az alábbi fajták keresztezésébõl alakították ki a moszkvai õrkutyát:

- A hosszú szõrû szentbernáthegyi kutya a világon az egyik legelismertebb, legnépszerûbb svájci fajta. Évszázadokon át kivételes feladatra: hegyi mentésre tenyésztették és nevelték az Alpok hóborította, hatalmas hegyei között. Tanulékony, tartózkodó, de jóindulatú, kiegyensúlyozott idegrendszerû, megbízható, sokoldalú munkakutya.

- A kaukázusi juhászkutya nagytermetû, masszív, bátor, legendás hírû orosz fajta. Régebben a marhacsordák, juhnyájak õre volt, manapság elsõsorban õrzõ-védõ feladatokat lát el. Sokféle feladatra viszonylag könnyen és gyorsan kiképezhetõ. Kiegyensúlyozott idegrendszerû, engedelmes, de idegenekkel szemben zord.

- Az orosz foltos kopó szikár, izmos eb. Kemény munkához szokott, szívós, gyors, ám nyugodt természetû. Színe fehér alapon fekete és barna foltos, de lehet kétszínû (fehér alapon fekete- vagy barna foltos). Vérbeli vadászkutya, az angol és az orosz kopókból alakították ki, magabiztosan követi a kiszemelt vad csapáját. A moszkvai õrkutyának tehát volt honnan sok jót örökölnie.

A fajta megkövetelt paraméterei a következõk voltak: igénytelen, nagytermetû, erõteljes, mozgékony, kiváló jelzõ és õrzõ tulajdonságokkal, könnyen képezhetõ.

Az elsõ alom 1949. 07.12. született meg. Tagadhatatlan tény, hogy a moszkvai õrkutya magában hordozza a szentbernáthegyi kiegyensúlyozottságát, a kaukázusi juhászkutya bátorságát, és az orosz foltos kopó kitûnõ szimatát.

1958 évben jelent meg az elsõ moszkvai õrkutya fajtaleírás (standard). A szakirodalom és a rendelkezésre álló íratok, könyvek alapján, a moszkvai õrkutya, ekkor kapta meg a "Szolgálati kutya" besorolást.

1960-ban Vephija nevezetû kan és Tutti szuka pároztatásából született Orszlan, a fajta alapító egyede. Külleme, valamint vérmérséklete felülmúlt minden várakozást. Orszlan fiai közül kiemelkedõ egyednek bizonyult Dik, valamint a többi utód - Murát, Dzsek-Dzsepál, Mális és Ikár. Ezek a kutyák rendelkeztek a külsõ megjelenés valamennyi szükséges paramétereivel, valamint a szolgálati kutyákkal szemben támasztott követelményeknek is megfeleltek, sõt homogén típusúak voltak, ami a fajta kitenyésztésének óriási vívmánya.

Az akkori Szovjetunióban mûködõ több kutya tenyésztéssel foglalkozó klub kérte kölykök kivitelét Moszkvából a "Krasznájá Zvezdá"- ból az Urálba, Távol Keletre, Szibériába, Taskentbe, Alma-Atába, Frunzéba, Murmanszkba, Voronyezsbe, Szamarába, Leningrádba.

Az 1971-1972-es években már létezik a Moszkvai városi szolgálati eb fajta bizottsága által jóváhagyott tenyésztési terv, a DOSZAAF (a Hadsereget, Légierõt és Tengeri flottát Támogató Önkéntes Szervezet) amely klubot, a moszkvai õrkutya tenyésztés második központjává nevezte ki.
- Valamint:
- Rajtuk kívül, megalakult a MMK (Mikojánovi húskombinát)
- MZSD (Moszkvai vasút) tenyészete és egyéb tenyészetek.
Az 1973-as év novemberében, a Moszkvai Tanács Végrehajtó bizottságának döntése alapján, Moszkvában létre hozták az amatõr ebtenyésztõk Városi Társaságát.
Ezek az új szervezetek még folytatott kaukázusi juhász és bernáthegyi keverékek általi vérfrissítést, némelyik klub a bernáthegyivel történõ keresztezést részesítette elõnyben, másik ellenkezõen a kaukázusit keresztezte.
Volt-e joguk ehhez?
A fajtacsoport státusza ezt lehetõvé tette.
A harmadik hullám a 80-as évek közepétõl történt, amikor magán tenyészetek került ki e fajta, õk még szintén folytatták kaukázusi juhász és bernáthegyi keverékek általi vérfrissítést.
Ezekbõl az újra keresztezet kutyákból kerültek a hazai tenyészetekbe az elsõ egyedek!
A kutyák létszáma növekedett, megszûnt az a szigorú leválogatás, ami a (Krásznájá Zvezdá) tenyészetben folyt. A kluboknál született almok nem estek át szigorú leválogatáson, mint a tenyészetben.
Így egy-egy fajtacsoport szabvány leírás nagyon rövid ideig létezett és követték egymást.

A "Krasznájá Zvezda- ba " a kutyák a következõ besorolást kapták.

-Elsõ (felsõosztály),
-második ( középosztály )
-harmadik ( alsó osztály ) osztályba sorolták õket.
Az elsõ osztályú moszkvai õrkutya, az a hadsereg tulajdonába került.
A másodosztályú kutyák kerültek a társszervekhez
harmadosztályú kutyák kerültek csak magánkézbe.
Így a központi tenyészetbõl kikerülve, sok helyen újra keresztezéssel próbálkoztak az új tulajdonosok. Az addig kemény szabályok között tartott sikeres állomány felhígult.

A mai kiállítóknak egy kis érdekesség, hogyan történt valamikor a moszkvai õrkutya bírálata.
A vizsgálat a fogazat megtekintésével kezdõdött, a kutya és gazdája néhány órás kör-körös sétájával folytatódott, végkimerültségig!
Ha a bíró azt javasolta a résztvevõknek - fussanak egyet, hogy megmutassák a kutyákat ügetés közben, akkor torlódás, az ebek közötti verekedések alakultak ki, hiszen a moszkvai õrkutyát nehéz visszatartani mozgás közben, különösen a hímeket. Nem volt elfogadott a kutyák egyenkénti vizsgálata a szorítóban. Sok bíró elutasította a moszkvai õrkutyák mozgásának ellenõrzését ügetés közben, a kutyák lépésben haladtak, ami kétséges, hogy pozitív hatással lett volna a felépítésûk és fizikai fejlettségük alapján történõ kiválasztásuk helyességére.

Véleményünk szerint az orosz, ukrán, (lásd a Hírekben, Natalia Kazakovától Cseljabinskból írt 2007-es levelét) állandó kísérletezéseknek, újra keresztezõdéseknek tudható be, hogy a mai napig az FCI, el nem ismert fajták között tartja nyilván a moszkvai õrkutyát és az a tény is igaz, hogy épp ezért hazánkban egységesebb állomány alakult ki.

Ezt követõ évek anyagai is rendelkezésünkre állnak.

Vesnyákiban nagyon sok érdekes dolog történt, ami a mai napig kevés ember számára ismeretes.

Kaszáné Marika & Kasza József
Bozsoki Harci Kennel