Moszkvai őrkutya, Moskovskaya Storozhevaya, Moscow Sentry, Moskauer wachhund

A weboldal tartalmával kapcsolatban minden szerzõi jog fenntartva !

FACEBOOK: MARIKA KASZÁNÉ

"Ha van mit adnod, add jó szívvel át. Add a tudásod és a csekély tapasztalatod.
És ha ezzel nem is váltod meg a világot, szebbé teheted egy pillanatát."
Ha ezt tudjuk teljesíteni, úgy érezzük, nem éltünk hiába.

Kaszáné Marika & Kasza József

IME A MOSZKVAI ÕRKUTYA!

A moszkvai õrkutya robusztus, izmos felépítésû, kiegyensúlyozott idegrendszerû, õrzésre született, ám ha nem használjuk ki képességeit, legalább biztosítsuk részére energiái kiélését.
Három fajta (szentbernáthegyi, kaukázusi juhászkutya, orosz foltos kopó) keresztezése útján hozták létre - a volt Szovjetunióban - ezt a kutyát, mely egyesíti a bernáthegyi nyugodt, csendes természetét a kaukázusi robbanékonyságával, fürgeségével, és az orosz foltos kopó a kiváló szimatával.

A fajta-elõállító keresztezésnek az volt a célja, hogy olyan új fajtát hozzon létre, amely egyes tulajdonságokban felülmúlja azt az eredetit, amelyekkel a keresztezési munkálatokat megkezdték. Az egész folyamat eredménye egy olyan kutya, amely vagy egyesíti az eredeti fajták sajátosságait, vagy olyan új tulajdonságokkal rendelkezik, amilyenekkel külön-külön egyik sem rendelkezett. Ez a típusú tenyésztési munka rendkívül nehéz, és csak jól szervezett bázissal rendelkezõ kollektíva érhet el eredményt. Ez a módszer nem kistenyésztõknek való. A tenyésztõk túl azon, hogy egy kivételes fajtát kívántak létrehozni, szem elõtt tartották a használhatóság szempontjait, vagyis, hogy az "elképzelt, megálmodott" kutya minden tekintetben állja meg a helyét, és alkalmas társa legyen az embernek. Ilyen a szerencse! Az új "fajta" kellõen higgadt természetû lett, egykönnyen nem "gurult be" és nem tépte szét a lefogott segédet, még akkor sem, ha az illetõ határozottan ellenállt. Ilyen kívánalmak, követelmények formálták a fajtát, tegyük hozzá, nem is eredménytelenül! Mindent, amit tesz, teljes erõbedobással teszi. E kutya jó híre természetesen mindenfelé eljutott.

Van egy fontos, tisztázandó kérdés: ha a moszkvai õrkutya eleinte emberek támadására lett kitenyésztve, hogyan tartható felelõsséggel a mai világban? A válasz éppen az eredeti elképzelésben lapul, ugyanis már a kezdet kezdetén az orosz kinológusok nagy hangsúlyt fektettek e fajta idegrendszeri stabilitására, vagyis a legnehezebb pillanatokban is legyen képes nyugodt maradni, és engedelmeskedni gazdája parancsának. Önállóan, utasítás nélkül cselekedjen, ugyanakkor alapos ok nélkül sohasem támadjon. Ez a kiegyensúlyozott idegrendszer és a harmonikus vérmérséklet teszi képessé a fajtát arra, hogy napjainkban remekül megállja a helyét - õrzõként és társként egyaránt.

Noha kezdetben mindenekelõtt nagyszerû fizikuma és õrzõ-védõ alaptermészete miatt alkalmazták, ám igen jó nyomkövetõk is. Hihetetlenül erõteljes, mégis mozgékony, könnyen képezhetõ, engedelmes kutya, amely gazdája parancsára - ha a szükség úgy kívánja, önállóan is!- azonnal támad, és mindenáron megvédi annak életét. A tenyésztési programba csak a legjobb fizikumú és idegrendszerû egyedeket állították be. Azok a próbálkozások, melyek végül a mai nagyszerû kutyák kialakulásához vezettek, az irántuk rajongók legnagyobb szerencséjére már rögtön a folyamat kezdetén remek eredményeket hoztak: a kitûzött eszményi kutya elérését, az eredeti célra való tökéletes megfelelést. A fajta kitenyésztõinek érthetõ okokból másodlagos szempont volt vérvonalak kialakítása, sokkal inkább foglalkoztatta õket az eb teljesítõképessége. Vérbeli munkakutyákat vontak be a tenyésztésbe, eszük ágába sem jutott a kiállítási szempontok alapján összeválogatni a tenyészegyedeket.

A moszkvai õrkutya hatalmas termete miatt sokan azt gondolják, hogy egy barátságtalan eb. Az igazság az, hogy megbízható és éber õr, ugyanakkor végtelen nyugodt és csöndes, melynek révén nagyszerû családtag válik belõle. A gyerekekkel nagyon türelmes és elnézõ, szívesen aláveti magát minden játéknak. Nem akaratos, lesi a gazdájának még a gondolatát is. Az idegenekkel szemben általában barátságos vagy közömbös, s higgadtsága, türelme egészen addig tart, amíg veszély nem fenyegeti szeretteit, otthonát. Éppen ezért nem tanácsos az idegennek az õ jelenlétében túlságosan is hangoskodni, gesztikulálni, mivel jól fejlett természetes védõösztönével az ilyen megnyilvánulásokat esetleg családja elleni támadásként értékelheti, s védelmükre kel. Márpedig ezt aligha ússza meg valaki ép bõrrel! Általában hasonlóan türelmes az idegen kutyákkal is. Amíg nem fenyegetik biztonságát vagy tekintélyét (mindkettõ egyformán fontos számára), addig rendkívül elnézõ fajtársaival. Ám ahogy kikezdenek vele, azonnal ráront ellenfelére, és hatalmas erejével leszorítja. Ám ekkor sem "veszti el a fejét", és a rövid úton kivívott gyõzelme után - anélkül, hogy komolyabb sérülést okozna, vagy kapna - gyorsan lecsillapodik. A magyarázat egyszerû: bár nem kötözködõ, tisztában van erejével, ezért dominanciára tör. Nem tûri, hogy bárki megkérdõjelezze elsõbbségét.

A moszkvai õrkutya - a legnagyobb termetû kutyák között - nagy tekintélyt vívott ki magának a tekintetben, hogy igen csekély probléma van vele, már ami az egészségi állapotát tekinti. Nagy termete nem párosul túlzott testtömeggel, ez elõnyös a szív és keringési szervek szempontjából, így óriási fizikuma ellenére aránylag hosszú ideig (10-12 év) él. Fejlõdése nagymértékben kiegyensúlyozott - ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag - táplálkozást követel meg.

Bátor, vakmerõ. Sajnos néhányan, akik ki akarták emelni még jobban e tulajdonságokat, hozzájárultak a fajtáról elterjedt véleményekhez, miszerint a moszkvai õrkutya nehezen kezelhetõ. Ez a vélemény csupán részben fedi a valóságot. Természetesen nem állítható, hogy a fajta bármilyen emberhez illik. Aki nem ért a kutyához, illetve nem ismeri ezt a fajtát, nem feltétlenül kell a moszkvai õrkutyával foglalkoznia. Határozatlan gazda keze alá nem való. Ez a kutya nem ajánlható lobbanékony természetû embernek, s a tekintélyt parancsolni nem tudónak.

A fajta egyedeivel kapcsolatban sûrûn hangsúlyozzák, hogy különösen értelmes. Igényli, hogy gazdája ne csak szeresse, de el is ismerje õt. Éppen az elképesztõ ereje miatt fontos, hogy idejében tanítsuk meg az alapvetõ tudnivalókra: a nagytestû kutyák esetében talán még hangsúlyosabb a városi körülmények közötti biztonságos közlekedés, a semleges helyzetekben idegenekkel szembeni nyugodt viselkedés elsajátítása. Lényeges, hogy fiatal korban kezdjük el a nevelését. A jó gazdának alaposan ismernie kell a kutya viselkedését, vérmérsékletét. Aki ezt nem veszi észre a 2-3 hónapos korú kutyájában, akkor 9-10 hónapos korában fog hirtelen rádöbbenni a tényre, miszerint a kutyája megpróbál fõnökké válni, ami sajnos egyes esetekben sikerülhet is neki, amennyiben a gazda gyengekezû. Nem bosszantja a szomszédokat eszetlen ugatással, és néhány személyes ellenségét kivéve - amilyenek minden valamire való öntudatos kutya életében akadnak! - békésen megfér más kutyákkal, sõt az egyéb háziállatokkal is. Elõfordul, hogy újból ki kell adnunk a parancsot. Ez a nagy eszû kutya ilyenkor arra vár, hogy hátha elfelejtünk az elõzõleg adott utasításból majd bizonyos részleteket, melyeket nem kell végrehajtania. Rendszerint igaza is van!

Az utóbbi idõben ugrásszerûen nõtt az érdeklõdés a moszkvai õrkutya iránt. Elsõsorban a megbízhatósága, a hihetetlen munkabírása, és az idõjárási viszonyokhoz való maximális alkalmazkodása miatt népszerû. Végtelenül önálló, megszokta, hogy parancs nélkül is a legjobb belátása szerint cselekedjen. A rábízott területet, portát, vagyont vagy embereket minden körülmények között biztonsággal megvédi. Munka- és területigényes fajta, ezért nem való lakásba. A kertben való tartásnál is igényli a rendszeres és kielégítõ mozgást, ami a csontozat, az inak, és ízületek teljes kialakulásának eléréséig csak olyan mértékû legyen, amit a kutya magától, játékosan végez. Ez után fokozatos terheléssel kialakíthatjuk a hatalmas izmokat, hogy felnõtt korára, egy csupa izom kutyát kapjunk. Ezt a kutyát - természetét és alkatát tekintve - õrzõmunkára teremtették, így õrizzük meg olyannak, hogy erre továbbra is alkalmas legyen!

1988. óta a legeredményesebb címet elnyert kutyák között mindig szerepelt moszkvai õrkutya. Magyarországon az elsõ nyilvántartott alom 1989-ben született!
A Moszkvai Õrkutyások Baráti Köre (MOBK) 1991. szeptember 3-án alakult, melynek elnöke - a fajta honosítója - Füzessy János, a titkára Szatmári Katalin lett.
1991. október 5.-én szakmai napot rendeztek a budapesti Strázsa Kutyakiképzõ Iskolában. A klubnapon vitatták meg a fajta standardját, majd rögzítés után átadták a MEOE Bírói Testület elnökének.
1992. április 4.-én megalakult az Orosz Kutyafajták Klubja, ide tartozik a kaukázusi - a délorosz - a közép-ázsiai juhászkutya, a moszkvai õrkutya, valamint a különféle lajkák. Még ebben az esztendõben 118 db törzskönyvezett moszkvai õrkutya volt 71 ember birtokában.

Mindenkinek kellemes idõtöltést és jó kutyázást kívánunk!

Kaszáné Marika & Kasza József

Bozsoki Harci Kennel

Háromszoros Aranykoszorús Mestertenyészet